Idén október 8. és 12. között rendezték meg Szegeden a Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivált. A 8. alkalommal bemutatott filmszemlén elsősorban a filmek operatőri munkáját díjazzák. A megnyitón és a díjkiosztón én is ott voltam, illetve a rendezvény versenyprogramjába is betekintettem.
Az esemény megnyitóján dr. Kozma József önkormányzati képviselő, a Kulturális, Oktatási, Idegenforgalmi és Ifjúsági Bizottság elnöke kiemelte, hogy a rendezvény nagyon fontos Szeged városa számára. Rávilágított arra, hogy napjainkban különösen elterjedt az “instant mozi”, amikor otthonunk kényelméből élvezzük a filmeket, azonban az élmény akkor az igazi, ha ehhez olyan valódi esemény is társul, mint amilyen ez a fesztivál.
Szabó Éva Andrea, a fesztivál művészeti vezetője elárulta, hogy idén 200 nevezésből 9 nagyjátékfilmet, több rövidfilmet és közel 270 percnyi diákfilmet láthat a közönség. Köszönetet mondott a kiválasztó zsűrinek, valamint ismertette a szakmai és a kritikus zsűri tagjait.
Szabó Gábor, a zsűri elnöke megjegyezte, hogy a színházban azonnal érkezik visszajelzés az alkotóknak, míg a mozinál erre nincs lehetőség, így ez az alkalom sokat jelent a filmesek számára. Kihangsúlyozta azt is, hogy minden évben próbálnak valamilyen formában megújulni, így idén már diákfilmek is szerepelnek a versenyprogramban, valamint folytatódik a már tavaly is meghirdetett filmkritikaíró pályázat fiatalok számára.
Én a péntek délutáni diákfilmes blokkot tekintettem meg, mert régebben én is belekóstoltam a filmkészítésbe, és kíváncsi voltam arra, hogy a kortársaim milyen filmekkel pályáztak. A közel másfél óra alatt összesen öt kisebb, 10-25 perces alkotást vetítettek le. Számomra érdekes volt, hogy lengyel-magyar rövidfilmeket is bemutattak. Nekem nagyon tetszett a DUB Hard című film, mert burleszkként mutatta be a Pannónia Szinkronstúdió fiktív kirablását, emellett egy kicsit bepillanthattunk a szinkronizálás kulisszái mögé is. Komoly és aktuális mondanivalót is csempésztek a történetbe az Impasse és a Hassan készítői: az előbbi az utcai erőszakot mutatja be, míg az utóbbiban egy palesztin bevándorló életének a mozzanatait követhetjük nyomon. Fantasztikus volt látni, hogy az operatőrök és a rendezők már egyetemistaként is teljes értékű, profi mozgóképeket alkottak meg, amelyekkel akár a felnőtt filmesek között is megállnák a helyüket.
A fesztivál október 12-én a díjak kiosztásával zárult. A zsűri posztumusz életmű-díjat adományozott Medvigy Gábornak, aki többek között a Sátántangó című film operatőre volt. Szabó Gábor, a zsűri elnöke külön kiemelte, hogy idén nagyon erős volt a magyar mezőny, emiatt kicsit szigorúbban fordultak a magyar filmek felé. A diákfilmek közül különdíjat kapott a The Cathedral, illetve az egyetemisták a Victim of the Moon alkotóit is díjazták. A diákzsűri a Filo Hua Hum operatőrét dicséretben részesítette, díjat a Borrowed Hands készítőjének ítélt oda. A kritikus zsűri a Fanni kertje című filmet méltatta. A legjobb rövidfilm a Tribu, a legjobb dokumentumfilm a Nem halok meg, a legjobb nagyjátékfilm a Moc (Hatalom) lett. A fesztivál fődíját, a Zsigmond Vilmos díjat az Apnea operatőre, José Grimaldo vehette át.
Számomra hatalmas élmény volt a rendezvény, szeretnék jövőre is tudósítani erről az eseményről. Ajánlom nektek, hogy jövőre látogassatok el a fesztiválra, és tekintsetek meg olyan jobbnál jobb filmeket, amiket egyébként máshol nem láthatnátok. A Facebook oldalunkon pedig a fényképeket is találtok az eseményről.
Benkő Márton
