Április 23-án jelent meg a Kaleo új albuma, a Surface Sounds. Az izlandi együttes – aminek olyan slágerek köthetőek a nevéhez, mint a Grammy-jelölt No Good vagy a 375 millió megtekintéssel büszkélkedhető Way Down We Go –tavaly januárban töltött fel két vadiúj dalt a YouTube-ra I Want More és Breakmy Baby címmel. A rajongók rögtön új korongot sejtettek a háttérben, amit később csak fokozott két újabb megjelenés, a Backbone és az AC/DC-riffek hangulatát idéző Alter Ego.
A kaleo hawaii nyelven hangot jelent, ami tökéletesen jellemzi az együttest: még a legátlagosabb, legunalmasabb hangszerelésű számokat is élmény hallgatni JJ Julius Son kivételes vokálja miatt. De el lehet-e adni egy lemezt egy jó hangú frontemberrel? A Kaleo esetében igen. Az énekes-gitáros erőteljes, karcos hangja ugyanis még a felejthetőbb (lásd: My Fair Lady vagy az albumkezdő BrotherRunFast) számoknál is libabőrt okoz.
A lemez egyenletesen van felépítve, a lassabb és a dögösebb számok jól váltják egymást – ez mindenképpen pluszpont az előző albumhoz, az A/B-hez képest, ami hihetetlenül erősen kezdődött, de borzasztóan ellaposodott a végére. A lemez legüdébb színfoltja talán a HeyGringo című dal, amit a szájharmonika és a könnyen tapsolható refrén miatt mindig jó élmény meghallgatni. Az előbb említett dal mellett másik személyes kedvencem a Skinny, ami igen eredeti módon dolgozza fel a közösségi média által is egyre jobban elfajult önelfogadás-önkép témáját. A szókimondó, nyers szövegen kívül az élő felvételre is érdemes vetni egy pillantást, az együttes ugyanis szereti az extrém fellépéseket. Az előző album megjelenésének apropójából játszottak már jéghegy tetején, most pedig egy vulkánkitörés közben adta elő az előbb említett számot az énekes.
A lemez egyetlen fájó pontja a lezárás: a majdnem hatperces, egyre fokozódó I Walk on Watert utolsó előtti dalnak berakni egy óriási kihagyott lehetőség. Az utána következő Into my Mother’s Arms csak lóg a levegőben, és a hallgatóként nem értjük, miért lassultunk be A Tökéletes Végszó után.
A Surface Sounds-ot a megjelenés után pár héttel is élmény meghallgatni, így mindenkinek ajánlom, aki nyitott a blues rockra.
Almási Fanni
