Tapsvihar fogadott pár hete a Pick Arénában

Tapsvihar fogadott pár hete a Pick Arénában

Miért hagytam ki a Kö7 pénteki napját? Kézilabda döntőre hívtak meg. De, hogy miért és hogyan jutottam ebbe a pozícióba, és mi is az a kerekesszékes kézilabda és SZKSZK SE? Hogy lettem csapattag? Ezekről olvashattok most itt bővebben.

A képet Nacsa Norbert készítette rólunk, amit csapattársunk, Fekete Szabolcs osztott meg saját oldalán. Forrás: facebook

Először magáról a sportról mondanék pár szót, hiszen nem hallja az ember a mindennapjaiban a kerekesszékes kézilabda kifejezést, sőt a többség nem is gondolt bele, hogy ez a sport létezhet, főleg Magyarországon. Nyilván az alapjai a “hagyományos” kézilabda szabályaival megegyeznek, csak kicsit módosítottak rajtuk. Például a lépésszabályoknál, labdavezetéskor nálunk egy lépés egy tekerésnek felel meg. De a legnagyobb különbség az, hogy nálunk a felső kapufa lejjebb van, mert nem ugorhatunk ki a székből, akkor sem, ha tudunk!

Az SZKSZK SE fenti videója egy kis összefoglalót ad a csapat munkájáról, meccseiről. Forrás: facebook

Ami a felszerelést illeti, a képeken jól láthatjátok, hogy a sporthoz nem szokványos székeket használunk, hanem speciális sport kerekesszékeket. A legszembetűnőbb különbségek a dőlt kerekek, amelyek azt a célt is szolgálják, hogy könnyebben kanyarodjon a játékos, illetve szerintem a gyorsulást is segíti. További eltérések, hogy hiányzik a fék, és van kis ötödik kerék hátul középen.

Jelenleg a magyar kerekesszékes kézilabda liga három csapatból áll: Szegedi Kerekesszékes Kézilabda Sportegyesület (SZKSZK SE), DKSE Kerekesszékes Kézilabda Miskolc (DKSE Miskolc) és a Győri Szerek. Hazánkban ez a sportág 2017 végén jelent meg, a Magyar Kézilabda Szövetség (MKSZ) segítségével. Ekkor már létrejött a kerekesszékes kézilabda válogatott, majd a 2018-as Európai Kerekesszékes Kézilabda Nemzetek Tornáján részt is tudtak venni. Külföldön az első mérkőzést Németországban az 1900-as évek végén rendezték meg, majd évről évre egyre elterjedtebb lett a sport és egyre több országban jelent meg, és szerveztek hozzá tornákat. 

Én már harmadik éve űzöm ezt a sportot, habár éles meccsen még nem vettem részt. Egy facebook poszton keresztül találtuk anyukámmal az SZKSZK SE-t, jóval hamarabb, mint ahogy rábírtam magam a sport kipróbálására. Éppen valami nekem tetsző sportot kerestem, hátha találok olyat, amit csinálhatok a tanulás mellett. Habár, akkor még annyira nem nyitottam efelé, de körülbelül egy év múlva újra megtaláltam őket, és úgy döntöttem elmegyek egy edzésre. Aztán megtetszett a csapat és miattuk kezdtem el utánanézni a kézilabda szabályoknak is. Idővel megtetszett a sport is, nem csak a csapat. Idén már játszhattam volna a bajnokságban, de néhány okból kifolyólag ez nem történt meg. Na, de majd jövőre!

A cikk borítóképének, valamint a fenti bejegyzésnek a forrása az SZKSZK SE facebook posztja.

Az idei kézilabda szezont a Szeged nyerte, és ennek örömére a PICK SZEGED a döntő első mérkőzésére meghívta a mi csapatunkat is. Így történhetett meg, hogy a félidőben felhívtak minket a pályára és gratuláltak nekünk és edzőinknek egyaránt.
Egyszer csak szóltak, hogy menjünk le, ezért az első félidőt már a stadion bevonuló részénél vártuk meg. Ott izgult a csapat, és egyszer csak félidő… Lejött a PICK csapata, mi pedig elindultunk be a pályára. Nem számítottam rá, de bemondták egyesével a csapatunk tagjainak neveit, így az enyémet is. És nem ejtették rosszul. A Langane [Lángáne] nevemből nem lett „Lángán” vagy „Lánzsán”, esetleg „Lengén”, mert ezek a leggyakoribb verziók, amiket már hallottam. De nem is ez a legfontosabb, hanem hogy amint beértünk középre, az egész stadion nekünk tapsolt a bajnokságban elért első hely miatt. Eleinte nem dolgoztam fel, mi is történt körülöttem. Akkor realizáltam, hogy igazából mik is történteket, amikor elkezdtünk lemenni a pályáról, és alig akartam elhinni. Néhány csapattaggal még interjút is készítettek. 

Szóval az a péntek igen mozgalmasra sikerült, de nem cserélném el semmire, ez egy hatalmas élmény volt számomra, és biztos vagyok benne, hogy jövőre már úgy fogják bemondani a nevemet, hogy a bajnoki meccseken játszó játékosként még büszkébben állhatok majd ott és hallhatom, ahogy elhangzik. Már alig várom.

Langane Ében

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük