Vajdaságinak lenni lehet életforma, dicsőség, csonkaság és – bizonyos felfogás szerint – hátrány is. Előnye is van ám bőven, büszkén nyilatkozhatunk, hogy vajdaságban mindent megértünk! A minap, igaz hogy nem új, de újfent felkaptam a fejem a szenttamási Jankovity cukrászda teraszán, amikor hallottam a következőt: Kérek egy visnjaszokkot (meggyes üdítő)! A pincérnő megértette, és felszolgálta a vendégnek a kért meggyes üdítőt.
Majd sietve hozzátette a pult mögött álló személynek, hogy agajba (rekesz) sör a hodnikon (folyosó) van. Rendben, mindjárt behozom, hallatszódott a válasz, csak aláírom a nalogot (utalvány) amit a séf az imént a kezembe nyomott- és miután aláírta a nyugtát és behozta a rekesz sört a folyosóról, kezembe nyomta a keszát (műanyag zacskó) amit tasaknak is hívnak, amiben időközben becsomagolták a kért süteményeimet ekkor megpillantottam egy régi ismerősömet, megálltam vele pár szót váltani. Invitált hogy menjek a kafityba (kávézóba) egy italra. Útközben elmesélte, hogy volt az üzletben, becserélni a majicát (póló) merthogy kicsi rá, és hát ebben a pólóban szeretne holnap fényképezkedni a passzusra (útlevél), merthogy lejárt, és ezért újat kell csináltatnia, de szerencséjére talált vezát (kapcsolat) ezért nem kellett az útlevélkiadó salternál (pult) sorszámot kérnie.
Hát igen, mondom én, jó az, ha az embernek a tolóablaknál ismeretsége van. Közben megérkeztünk a kávézóhoz, ahonnan hangos zene hallatszódott. Kedves ismerősöm elmagyarázta, hogy biztosan a kafityosnak (kávézó tulajdonosa) megszületett az unokája így hát csasztiz (megünnepel), ezért vannak itt a trubácsok (trombitások), merthogy a tulaj első unokája tételeztem fel, ezért ünnepli trombitazenekarral a kis jövevényt. Jól elbeszélgettünk, elindultam hazafelé, és közben azon gondolkodtam, hogy belemosódott a szerb kifejezés szép magyar anyanyelvünkbe, nem hiába osszuk hétköznapjainkat e másik nemzet tagjaival. Így megismerve egymás nyelvét, kultúráját, szokásait. Megfogalmazódott bennem egyfajta kép a környezetemben élőkről, legyenek azok közeli barátok, ismerősök, rokonok, munkatársak vagy csak távoli idegenek.
Ezek saját benyomások, saját élményekből táplálkozó összegzés, amely még jó néhány elmélkedést vált ki belőlem. Milyen jó, hogy többnemzetiségű közegben élek, ahol szerbek, horvátok, magyarok, ruszinok, szlovákok élnek együtt békességben, több vallás, több kultúra, ünnep és szokás színesíti közös életünket itt, a Vajdaságban. Mi a szomszédhoz eljárunk szlavára (Vallási ünnep), ami nekik egy nagyon fontos és felemelő családi esemény, lehet úgy is mondani, hogy szomszédaink egyházi ünnepe. Büszkeséggel tölt el, hogy országunk hagyományokban és nyelvekben gazdag, de mind megértjük egymást így vagy úgy. Habár a jobb megélhetésért sokan elvándoroltak tengeren innen és túlra, közelebbi vagy távolabbi országokba, de nagy többségük azért sűrűn hazalátogat. Én jól érzem magam ebben a színes társadalomban! Ha bárhová sodor is az élet, az ilyen ízes vajdasági kevert nyelvet csak mi, Vajdaságiak érthetjük meg. Másoknak talán kicsit össze-vissza nyelv a miénk, de mi büszkén vállaljuk: hogy igen, ezek mi vagyunk, VAJDASÁGI MAGYAROK!!!
Dobosi Arnold
