Üdvözlet Finnországból

Üdvözlet Finnországból

Sziasztok! A nevem Róka Hargita, és jelenleg Finnországban önkénteskedem, Rovaniemiben, egy aprócska városban, ami az északi sarkkörön épült fel. Gyakran felmerül az emberekben a kérdés, amikor beszélgetek velük, hogy mi késztet egy 18 éves embert arra, hogy kimenjen külföldre egy évre önkénteskedni. Talán ismerős érzés az a pánik, amit az ember akkor érez, amikor készül az érettségire… Bennem nem csak az kavargott, hogy vajon hogyan fognak sikerülni a vizsgák, de az is, hogy vajon jó döntést fogok-e hozni az egyetemmel kapcsolatban? Azt gondoltam az érettségi letudásával meg fog szűnni ez az érzés, de nem így volt, inkább csak rosszabb lett. A generációmban nem igazán találtam senkit, aki gondolkodott volna év kihagyáson, bennem viszont továbbra is ott voltak a kérdőjelek. Az alapgondolatom az volt, hogy szeretnék valami olyat csinálni, ami közben emberekkel foglalkozom. Azután jött az önkéntesség gondolata, ígyhát felkerestem Szegeden a Talentum Alapítványt, akik támogató szervezetként segítettek nekem a jelentkezésben…

Szóval most egy ifjúsági- és kultúr centrumban dolgozom fiatal felnőttekkel. Amikor éppen nincsenek szigorításaink a vírushelyzet miatt, különböző rendezvényeket szervezünk, mint például koncertek, workshopok. Igyekszünk megteremteni a kapcsolatot olyan fiatalok között, akiknek az adaptálódás bizonyos csoportokhoz nehezebben megy, ezért szervezünk néhány olyan eseményt, ami kifejezetten ezeket a célcsoportokat veszi célba. Ilyenek például a nemzetközi estéink, aminek célja a külföldi és finn emberkék összehozása, vagy a „Szerda csoport”, ahol a városba költöző új fiatalokat próbáljuk közelebb hozni egymáshoz, miközben együtt fedezzük fel a várost. Egy átlagos napon egy kávézóban tevékenykedem a másik önkéntestársammal, ahol a betérőkkel beszélgetünk, vagy éppen csak játszunk velük valamit. 

Gyakori kérdés: miért pont Finnország? Talán a bennem élő hat éves kisgyerek szemei csillantak fel legelőször. Ki ne akarna egy évre a Mikulás városába költözni, Lappföldre, ahol télen nem kel fel a nap, nyáron meg nem megy le, és garantáltan havas karácsonyban lehet része. Ráadásul az év 200 napján láthatja a sarki fényeket. A finn kultúra és táj elképesztő egy olyan lány számára, aki az Alföldön nőtt fel. Egy alkalommal, néhány barátommal sétáltunk az erdőben, és teljesen természetes volt, hogy ihattunk kisebb források vizéből, szedhettünk bogyókat, gombákat. Természetesen érdemes ezt valaki olyannal tenni, aki tudja, hogy melyek a mérgezők, ugyanis csomó olyan dolgot fedezhetsz fel, amiket otthon biztosan nem látsz, mert nem teremnek. Az egyik legszebb dolog számomra az a mély kapcsolat, amit a finn emberek ápolnak a természettel. Annak ellenére, hogy a magyar éghajlathoz képest az itteni elképesztően hideg, mégis jóval több időt töltök a természetben. Az egyik legkirályabb dolog talán a szaunázás hagyománya. Szinte minden finn otthon rendelkezik eggyel. Gyakori, hogy a házibulik közepén beülünk egy kicsit szaunázni. Az egyik legvadabb emlékem szintén ezzel kapcsolatos. Néhány másik önkéntessel együtt lent voltunk egy tengerparti városban. Mivel már leesett az első hó, ezért a homokot szinte nem is lehetett látni. A szauna a tengerre nézett így negyed óra melegedés után, egy csapat fiatal önkéntes fogta magát és belefutott a jéghideg tengerbe, mint az igazi finnek… úgy tűnik jól halad az integrációnk.

Még csak három hónapja vagyok itt, de rengeteg izgalmas élményben lehetett részem, és ez rengetegszer az embereknek volt köszönhető.  A nyitottság, amivel itt fogadtak minket szinte megdöbbentő. A finnek többsége beszél angolul, így a kommunikációban nem igazán akadnak nehézségeink, leszámítva a tipikus finn sztereotípiát, ami néha igaznak bizonyul, hogy nehezen beszélnek a gondolataikról, érzéseikről.

Érdekes megtapasztalni, hogy milyen a saját lábamra állni, teljesen önállónak lenni, ráadásul egy másik országban. A más kultúrákkal való találkozás és együttélés igazán megtanítja, hogy hogyan legyünk elfogadóbbak a többi emberrel. Találkoztam egy tunéz sráccal, aki elsőre nagyon udvariatlannak tűnt a viselkedése miatt. Viszont miután jobban megismertem, kiderült, hogy egy fantasztikus emberke, pusztán teljesen más társadalmi környezetben nőttünk fel. Azáltal, hogy elkezdtem másokat jobban megbecsülni, magamat is elkezdtem jobban szeretni, és azt hiszem, ezért megérte belevágnom ebbe a kalandba. 

Róka Hargita

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.