Peter Shaffer Black Comedy darabjának olvasópróbájával kezdetét vette a próbafolyamat mely az újranyitás után, könnyed szórakozást nyújtó előadást eredményez a Szegedi Nemzeti Színházban. Legalábbis ezt szeretné a k2 Színház alkotópárosa, Benkó Bence és Fábián Péter. A múlt évadban már találkozhatott a közönség a munkájukkal a Matyi elszabadul című produkcióban. Most nehezebb dolguk lesz, ugyanis kötött szövegkönyvvel kell dolgozniuk. Az új év első sajtónyilvános próbáján Barnák László főigazgató köszöntötte a jelenlévőket.
Barnák László nyitóbeszédében kitért arra, napjainkban fontos újradefiniálni a színház szerepét, hiszen a korlátozások elnyúló hossza és a pandémiás helyzetre való egyéni reakciók kihatással lehetnek a színházba járás jövőjére. Érdemes átgondolni a műsorterv összeállításának preferenciáit, a kommunikáció módját, a biztonságos működés feltételeinek beépülését a továbbiakban is. A szigorú korlátozásokat betartva – zárt ajtók mögött – töretlenül dolgoznak, a társulattal a jelenlegi időszak pozitív hozadékára koncentrálnak, ami nem más, mint hogy az előadások hiányában a csapat jobban el tud mélyülni egy-egy munkában. Bíznak benne, hogy ennek eredményét a nézők akár már tavasztól megtapasztalhatják.
A darab egyik rendezője, Fábián Péter elmondta, kollégáival együtt örülnek, hogy a tavalyi évadban bemutatott Matyi elszabadul sikerét követően ismét a szegedi teátrumban alkothatnak. A Black Comedy 50 éve világszerte töretlen népszerűségnek örvend, ízig-vérig angol vígjáték, szakmai szempontból azonban sok csapdát rejt, melyekbe könnyű belesétálni. Éppen ezért fokozott koncentrációt igényel a munka, és arra is törekedni kell, hogy a komikus burleszk helyzetek közepette kibontsák a szereplők közti mélyebb viszonyokat. Fábián Péterrel a szegedkultur.hu készített interjút, melyben a rendező, elárul néhány érdekességet arról, hogyan lehet egy darabot a mai elvárásoknak megfeleltetni.
A mű érdekessége, hogy a színpadi világítás mindig a valósággal ellentétes. Sötétben indul az első felvonás, és amikor néhány perc múlva a szereplők áramkimaradást észlelnek, kivilágosodik a színpad. Ez a zseniális trükk – azon túl, hogy a komédia kiapadhatatlan humorforrása – szükségszerű is, hiszen a nézőnek látnia kell a színpadi történéseket. A történet szerint Brindsley Miller, a fiatal szobrász és kedvese, Carol kölcsönvesznek a szomszéd Haroldtól – annak engedélye nélkül – néhány értékes, antik bútort, hogy jó benyomást tegyenek a művész munkái iránt érdeklődő, milliomos műgyűjtőre és Carol apjára, Melkett ezredesre. Harold azonban váratlanul betoppan – csak úgy, mint Brindsely volt szeretője, Clea, – és a sötétben elszabadulnak az indulatok.
A k2 Színházra jellemző kreatív rendezés mellett a látvány és a zenei világ is izgalmakat ígér: bár az alapmű fél évszázados múltra tekint vissza, a szegedi produkció 1969-ben játszódik. Szakács Ferenc, díszlettervező az akkori popkultúra vizuális alapköveit is megjeleníti a látványban, az előadásban felcsendülő dallamokat pedig a Žagar basszusgitárosa, Zságer-Varga Ákos jegyzi.
