A klasszikus „pro-wrestling„, amit a magyarban mi csak pankrációként ismerünk, különböző stílusokra bomlik, attól függően, hogy éppen melyik cég promótálja a műsort. Minden esetben fontos a bevonuló zene, mert megteremti az alaphangulatát a shownak, továbbá a karakterek személyiségét is tükrözik az egyes bevonuló zenék. Például, felismerhető a zenéből, hogy ki a jófiú és ki a rosszfiú, fokozva ezzel a hangulatot. A sport és a showműsor alapkövei továbbá, a ringen belüli kemény munkán kívül, a szereplők mikrofon használata (jó beszédkészség), a karakterépítés, a szereplőkhöz tartozó erőfitogtatások, és természetesen maga a zene is. A zene, az eredetét tekintve, lehet megvásárolt vagy külön a pankrátornak készített, ezt később még magyarázom bővebben.
Egy pankrátor karaktere idővel változik, amit tükröznie kell a szereplő bevonulójának a zenével együtt. Például, ha az emberünk elárulta egyik barátját és átáll a „sötét oldalra”, akkor sok esetben új zenével fejezhetik ki a karakter változását. Ugyanezt mondhatnám az ellenkező esetre is. Gonoszból úgy lesz jófiú, hogy például megvéd valakit. Erre friss példa lehet a WWE-n belül (ami a világon az egyik legismertebb promóter cég a pankrációban), Sami Zayn esete, aki elárulta a “rosszfiúkat”, amikor kiállt a volt legjobb barátja mellett az egyik meccsen, és ezért visszakapta a saját régi bevonulóját, ami már összenőtt vele. Ez azért történhetett meg, mivel a fanok is nehezen fogadnának el egy teljesen új bevonuló dalt, ahogy ez a legendák esetében lenni szokott.
Csoportosíthatjuk a főcímdalokat az alapján is, hogy van-e szövegük, vagy nincsen. Azzal, hogy nincs szövege egy-egy bevonulónak, kifejezhetik egy karakter esetében a főszereplő (final boss) hangulatot. Mostanában egyre népszerűbb, hogy csak zenei alap képezi a bevonuló zenét, holott, nem lehet mindenki “a verhetetlen” szereplő. Elég, ha visszagondolunk a nagy legendákra, például The Rock, Kurt Angle, Stone Cold Steve Austin, vagy épp Edge WWE-s zenéire, amik tökéletes példák erre. Hogy mostani példát is említsek, ott van a jelenlegi legyőzhetetlen főgonosz, „A törzsfőnök” Roman Reigns epikus bevonuló muzsikája, ami tökéletesen jellemzi őt egyetlen szó nélkül.
Ha van szövege is a szereplők főcímdalának, fontos, hogy valamit eláruljon a karakteréről. Mint például, a WWE-hez lassan egy éve visszatérő Cody Rhodes zenéje. Cody-t nem egyszer, nem kétszer írta le a rajongók nagy része. De ő mindig bizonyított, hogy helye van ebben az iparban, és az ő főcímdala, a „Kingdom” szövege is pont erről szól. Ha pankrációról van szó, akkor itt említhetjük meg, mindenki első gondolataként, John Cena bevonuló zenéjét. A legendák közül említhetjük még például Triple H, Randy Orton és Rey Mysterio zenéit is, amiknek a szövege szintén fontos részei az összképnek.
A dalok eredete szerint két külön csoportra választhatjuk a zenéket. Vannak a karakterek számára készített saját dalok, és olyanok, amelyeknek a jogait megvásárolják a cégek. Napjainkban a WWE-n belül legtöbbször CFO$, illetve def rebel van megbízva a dalok elkészítésével. Az új főcímdalok legalább fele elektronikus műfajban készül, ha nem, akkor pedig van egy ütős, körülbelül 40 másodperces rap vagy rock rész, és ebből folyamatos loopban épül fel a szám. Régebben az volt a jellemző, hogy egész számokat írtak a pankrátoroknak, az Attitude Era időszakának legendás bevonuló dalai is ide tartoznak, amikért nagy részben Jim Johnston volt felelős, aki nem mellesleg még ma is készít zenéket a WWE-nek.
Abban az esetben, amikor a cégek, nem készíttetik a számokat, hanem megvásárolják meglévő zenék használati jogait a pankrátorok bevonuló zenéinek, ilyen például Shane McMahon esete is. De van olyan is, amikor egy pankrátor másik céghez szerződik, és viszi az új céghez a meglévő főcímdalát is, hiszen az a karakteréhez tartozik. Ilyenkor a cégek egymásnak adják el a zenék jogait. Erre példaként tudom hozni Abban az esetben, amikor a cégek, nem készíttetik a számokat, hanem megvásárolják meglévő zenék használati jogait a pankrátorok bevonuló zenéinek. De van olyan eset is, amikor egy pankrátor másik céghez szerződik, és viszi az új céghez a meglévő főcímdalát is, hiszen az a karakteréhez tartozik. Ilyenkor a cégek egymásnak adják el a zenék jogait. Erre példaként tudom hozni az előbb említett Cody Rhodes-t.
✒ Langane Ében
