Augusztusban részt vettem egy buszos kiránduláson Erdélyben a szegedi Szent-Györgyi Albert Agóra szervezésében. A csodás táj, az érdekes látnivalók mellett igazán kalandosra sikerült ez a hatnapos utazás.
Indulás után az első megállóhely Nagyszeben, egy tipikus szász város volt. Itt egy helyi idegenvezető segítségével megtekintettük a település fontosabb látnivalóit, például az evangélikus székesegyházat és a Hazugok hídját. Ez az építmény onnan kapta a nevét, hogy a legenda szerint aki füllent, az alatt beszakad a híd. A nap végén szállásunkon, Négyfaluban fogyasztottuk el az ízletes székely vacsorát. Nekem nagyon tetszett, hogy falusi turizmus jellegű volt a szállás, vagyis családoknál két-három vendégszobában alhatott a csoport, mert szeretettel, szívvel-lélekkel fogadtak és finom ételekkel kínáltak bennünket a házigazdák. Másnap meglátogattuk Törcsváron a híres Drakula kastélyt. Szűk, meredek lépcsőkön, sötét folyosókon keresztül fedezhettük fel a várat, de szerencsére nem találkoztunk a havasalföldi fejedelem szellemével. A nap további részében megcsodáltuk a Fekete Templomot Brassóban, majd a szászhermányi és a prázsmári erődtemplomot vettük célba.
A kirándulás felénél izgalmas dolog történt, ugyanis a buszunk lerobbant még mielőtt elértük volna a szállást. Szerencsére a csoportvezető azonnal intézkedett, így a vendéglátóink gyorsan küldtek egy újabb járművet, amellyel sikeresen odaértünk Székelyszentlélekre. Legnagyobb megdöbbenésemre a panzióban érkezésünkkor hatalmas buli kerekedett: egy zenész a vendégeknek magyar retró slágereket játszott egy szintetizátoron. A negyedik nap a Gyimesek felé vettük az irányt, de előtte még felkerestük a magyarság egyik zarándokhelyét, a Csíksomlyói kegytemplomot. Gyimesbükkön az ezeréves határ maradványainak megszemlélése után Deáky András tanár úr tartott egy rövid, de annál érdekesebb előadást az itteni emberek életéről. Rávilágított arra, hogy mi a különbség a moldvai és gyimesi csángók között, illetve szóba került a magyarok mai helyzete Romániában. kép ide: kép1 vagy kép2(Csíksomlyói kegytemplom) vagy kép3 (vasúti őrház az ezeréves határnál) az Erdély képek mappából
A szerda is nagyon élménydúsra sikeredett, hiszen Marosvásárhely, a Tordai-hasadék és Kolozsvár volt aznap a program. Kolozsváron a csoport kettévált: amíg az egyik része klasszikus városnézésen vett részt, addig a másik fele a Házsongárdi temetőben tett egy nagy sétát. Én a temetőbejárást választottam, és nem bántam meg, hiszen ez a kert sok híres magyar író, költő nyughelyeként szolgál. A túravezetőnknek köszönhetően láttuk többek között Apáczai Csere János, Kós Károly, Dsida Jenő és Misztótfalusi Kis Miklós síremlékét. Utolsó napon még hazaindulás előtt mindenkinek volt lehetősége Körösfőn különböző népművészeti ajándéktárgyak, míves kerámiák vásárlására. Ezután Csucsán megtekintettük az Ady Endre Emlékmúzeumot, végül a délutáni órákban fáradtan érkeztünk vissza Szegedre.
Én az út során rengeteg felejthetetlen pillanatot szereztem. Ebbe a beszámolóba nem fért bele minden látnivaló leírása, csak néhány, számomra legérdekesebbeket említettem meg. Nekem nagy élmény volt, hogy a kiránduláson a Szent Anna tónál medvéket is fotózhattunk, a kőrispataki Szalmakalap Múzeumban a fejfedő készítéséről is hallhattunk. Szerintem mindenkinek életében egyszer érdemes eljutnia Erdélybe, felfedezni ezt a páratlan vidéket és megismerni az itteni embereket.
Benkő Márton
