Ahhoz képest hogy az amerikai sportok többségét követem, rengeteg komplikációval járt, hogy naprakész legyek az idén Kanada, Egyesült Államok és Mexikó által megrendezésre kerülő 2026-os foci vb-vel kapcsolatban. Mióta eszemet tudom a családdal együtt nézünk az világ- és Európa Bajnokságokat.. Ez vált szinte lehetetlenné a hajnali mérkőzések miatt. Ugyanakkor miért írok belőle cikket? Azért, mert attól, hogy magyar nézői szempontból a meccsek kellemetlen időben voltak, tele volt a vb érdekes fejleményekkel. Szót ejtek a csoportkörről, és a kieséses szakaszról.
Kicsit előre ugorva az időben úgy érzem, hogy idén mindenki bizonyítani akart, mert egyéni és csapatszinten is sok múlott ezen a vb-n. Messitől kezdve Harry Kane-en keresztül akár Mbappé-ig, mindahány sztár annyiféle ok. Az előbb említett focisták számára mind mást jelentett volna a győzelem. Kane esetében ő lehetett annak a válogatottnak az élén aki majdnem “hazahozta” a focit a briteknek. Messi nevét egy magasabb szinten emlegetnénk. Mbappé pedig lehetőséget kapott arra, hogy megmutassa, még mindig az ő markában van sport, az előző vb eredményétől függetlenül. Yamal pedig megkapta a pillanatot ahol átvette a fáklyát Messitől. Amivel a két csillag közötti összehasonlítgatások egyszerre bizonyultak jogonak és értek véget, de kezdjük az elején..
A csoportkör hőseitől, a Zöldfoki Köztársaságtól, köszönhettünk el a tizenhatoddöntőben. Mindenkit meglepett a veretlenségével. Mivel sok időt töltök YouTube – on, az ottani bejegyzésekre, videókra többször fogok hivatkozni a cikk alatt. Ilyen bejegyzésként tettek ki egy szavazást arról, hogy mely afrikai nemzet a nézők kedvence, aminek toronymagasan Zöldfoki Köztársaság volt a nyertese. Ennek ellenére eljött, az elkerülhetetlen és találkoztak a megállíthatatlannak tűnő Messivel és az argentin válogatottal. Az a meccs maga volt az abszolút filmszínház, csak ajánlani tudom. Nem is írom le a végeredményt csak azt súgom meg, hogy csak egy góllal kaptak ki Afrika hősei. Nézzétek vissza mindenképpen. Majd Argentína Egyiptomot is hazaküldte a nyolcaddöntőben 3-2-es végeredménnyel egy másik gólgazdag mérkőzésen.
Ronaldo csúnyán köszönt el a világbajnokságtól és a véleményem szerint a Messivel való összehasonlításoknak is véget vetett ezzel az objektíven siralmas vb teljesítménnyel. Félreértés ne essék, nem a gólok számával vagy a gólpasszok hiányával van bajom. Hanem azzal, hogy se ő se a rajongói nem hajlandóak belátni, hogy öregszik és már egyre kevésbé bírja tartani a tempót egy kompetitív környezetben. Habár nem titkolom a tényt, hogy nem szívem csücske a játékos, de az a rajongóinak is belátható, hogy csak a pénzért és a megcélzott 1000 felnőtt gól miatt ment egy Szaúd-Arábiai csapathoz. Amihez nagyon közel áll, ami előtt tényleg emelem a kalapom. Ezzel szemben Messi a tornán szerzett 8 góljával és 4 gólpasszával sokáig vezette az idei góllövőlistát és megmutatta képes lenne még magas szintű játékra.
Marokkó hátára vette az afrikát mint legtovább jutott afrikai nemzet viszont, amikor kiejtette Kanadát elsőként a házigazdák közül. A marokkói válogatottat a tornaban a legnehezebb mérkőzés várta őket július 9.-én, a franciák ellen ahol sajnos vagy nem sajnos a franciák nyertek 2-0-ra. Az Egyesült Államok Belgium elleni meccsén hiába volt drámai Florian Balogun piros lapja körüli botrány után a belga válogatott csak szorosabbra kötötte a gatyát és eléggé megalázta az utolsó házigazdát. Megakadályozva ezzel, hogy tovább jussanak a nyolcaddöntőknél, amire 2002 óta nem volt példa.
Anglia újra egy utolsó pillanatig izgalmas meccsel áldott meg minden nézőt. Mexikó mindent beletett viszont sajnos az idén ez nem volt elég csak 1 gólos hátrányra. Mindkét válogatott esetében egy olyan csapatról beszélhettünk akiknek egy unalmas meccse sem volt a világbajnokságon. Sajnálom, hogy találkozniuk kellett. Mexikó pedig ragyogó szemeket varázsolt a szemüvegem mögé akárhányszor elkaptam a csoportmérkőzéseiket. Sajnos a csapat tizenhatoddöntő fordulójáról lemaradtam. Anglia viszont pont a tizenhatoddöntőben kápraztatott el igazán a hirtelen fordításukkal Kongói Köztársaság elleni 2-1-es győzelmükkel. Argentína ellen visszatért a régi idők angol fociját jellemző védekező mentalitás az első szerzett gól után és ez az ami miatt szerintem nem lettek idén bajnokok, amit kicsit fáj francia drukkerként kimondani, de legalább így láthattuk az elmúlt pár évtized bronzmeccsét. Az angolok a franciák ellen álltak ki. Az első félidőt a britek uralták 4-0 val mentek szünetre,. Majd a francia válogatott felébredt, többször nagyon közel álltak a döntetlenhez, de a hajrá végén 6-4-es eredménnyel nyertek az angolok.
A döntő pedig egy objektíven unalmas, egyoldalú összecsapás volt az argentinok és a spanyolok között. Oké, hogy nem ért fel a bronzmérkőzéssel, de hogy az egyik csapat, százhúsz perc alatt összesen háromszor próbálkozott lőni, és még az se ment kapura, az elég szomorú. Főleg úgy, hogy Argentína ezzel a három lövésével pont annyit veszélyeztetett szerintem, mint Spanyolország a húsz lövésével, aki csak egyszer tudott betalálni azt is csak a százhatodik percben. Sokan azt mondták, jobb volt a Half-Time Show mint a meccs maga. Mondjuk ennyi sztárral nem csodálom, fellépett, Madonna, Shakira, Justin Bieber, és a BTS. Majd teljesen külön Ishowspeed is fellépett a mérkőzést követően a legújabb saját világbajnokság ihlette dalával. Míg néztem csak azon gondolkodtam hogy mennyivel lett volna olcsóbb egy vagy max két előadót felkérni több szám erejéig, mint így, hogy mindenki csak egyet adott elő.. Ennek ellenére nagyon tetszett, hogy behozták az amerikai sportok döntőit jellemző Half-Time Show-t ami azt takarja hogy egy vagy több előadó az adott döntő félidős szünetében alatt egy mini showműsort nyom le.
Szóval összegezve egy mondattá, egy élvezetes, emlékezetes világbajnokságról beszélhetünk. Ami sajnos alábecsülnek fog számítani egy viszonylag rövid idő múlva, a fentebb említett kellemetlenségek miatt.
Langane M Ében
