Szőrényi Levente és Bródy János szerzőpáros által írt István a király színházi ősbemutatója Szegeden volt, és ennek a 40 éves jubileuma alkalmábólt ismét visszatért a Dóm téri színpadra. A Szegedi Szabadtéri Játékok évadzáró előadása a Novák Péter rendezésében látható két héten keresztül.
A darabot szinte teljesen ugyanezzel a szereposztással tavaly nyáron a Papp László Budapest Sport Arénában már megtekinthették az érdeklődők. Néhány apróbb változtatással látható most a szegedi színpadon: ilyen például az, hogy Saroltot, István édesanyját, nem Schell Judit alakítja, hanem Danis Lídia. A legnagyobb különbség egyértelműen abból ered, hogy míg a budapesti arénában a színpad hosszú volt, és így tudták a teret szétválasztani – a Dóm téri színpad ennél sokkal másabb.
Az ősbemutató alatt a fogadalmi templom nem háttérként, hanem díszletként szolgált ezzel is mutatva azt, hogy István a kereszténységet képviselte. A mostani adaptációban bár csak áll a háttérben, jelentőssége nem csökkent: az előadás alatt kivilágítva láthatjuk különböző pontokon más-más színekkel. A tér ezáltal remek atmoszférát kölcsönöz a darabnak. A 40 évvel ezelőtti bemutató nem csak a térhasználat miatt különbözött a látványban, hanem a jelmezekben is: akkoriban sokkal korhűbb kosztümökben voltak a színészek. A mostani előadás jelmeztervezője, Horányi Juli, és rendezője, Novák Péter, törekedtek arra, hogy egy modern hangulatot kölcsönözzenek az előadásnak, ezért például sokszor a popzenéből merítettek ihletet. Emellett a díszlet szerves részét alkotó LED-elemeken mindig a jelenethez illő grafikát láthatjuk; hol pogány mintákat, hol egy templomcsarnok oszlopait.
Bár a látványról valószínűleg a legtöbb nézőnek az jut eszébe, hogy mennyire “új” minden, ettől függetlenül archaikus motívumokkal is találkozunk, amely remekül mutatja azt, hogy a darab bármikor, bárhol megállja a helyét. Nem mellesleg ilyen jól kidolgozott látvánnyal, minden korosztály számára sokkal könnyebben értelmezhető és élvezhető egyaránt az előadás. Mindig fejtörést okozhat a rendezőknek az, hogy mit tegyenek egy már elkészült darabbal, amelyet különböző adaptációkban ismer a nézőközönség. Egy rockopera esetében se a zenén – amely folyamatosan megy a háttérben, nem áll meg -, se a megírt dalszövegen nem lehet változtatni. Ilyenkor jön a játék a szereplőkkel.
Az egyik próbán Koltai-Nagy Balázst és Horányi Julit kérdeztük az előadásról. A beszélgetésből a jelmezekről is kiderül néhány titok.
A Novák Péter által rendezett színdarabban például az Act II. Esztergom “Adj békét uram” jelenetben, mindegyik szereplő énekel, és mellé zseblámpával világítanak – itt is érződik a modern vonal. Amely sokak szívéhez közel hozhatja az előadást az az, hogy a darabban több ponton is megjelenik egy gyerekekből álló kórus. Ők éneklik a “Te kit választanál?” elejét, és a “Gyászba öltözött csillagom” dalt. Mindenképp érdemes odafigyelni arra is, hogy ki honnan érkezik: több szereplővel találkozhatunk, akik a nézőtér soraiból indulnak a színpadra, sőt a tánckar szintén kihasználja a lépcsők adottságait néhány koreográfiában. Így a néző is az előadás részének érezheti magát, mintha ő is egy szereplő lenne a népből, aki figyeli az eseményeket. Igazi „benne vagyok a tévében” érzést ad. Ez abban a tekintetben sem túlzás, hogy a LED falak adhatnak akár ilyen érzést, de a jelenetek dinamikusan változó képi világa mindenképpen hasonlít egy film látvány világához. A próbán készült fotó összeállításunkat a Facebook oldalunkon lehet megtekinteni
Takács Anna
