Telhet el nyár Balaton nélkül?

Telhet el nyár Balaton nélkül?

Ha az lenne a kérdés, hogy mi jut először eszedbe a nyár szó hallatán, nagy eséllyel az elsők között lenne a Balaton. Mára már a kultúránk része lett, hogy nyáron „leugrunk a Balcsira”, visszük a hűtőtáskát, beszendvicsezünk, majd az értékeket letakarjuk a biztonsági törülközővel, és mehet a csobbanás. Mi ugyanez a család vagyunk, minden évben közösen megyünk a különböző partszakaszokra. Idénre viszont kinőttünk a családi balatonozásból, de még egyszer utoljára akartunk egy közös nyaralást. Ekkor jött az ötlet, hogy másszunk hegyet, hiszen szeretünk túrázni, mindenki kellően el tud fáradni, és látunk szép, új helyeket. A választás a Magas-Tátrára esett.

Már az elején eldöntöttük, hogy nem autóval szeretnénk menni. Busszal utaztunk, méghozzá éjszaka, hogy másnap kora reggel megérkezzünk, és a szállás elfoglalása után tudjunk egész napos programot szervezni. Első úticélunk Ótátrafüred-Tarajka volt, mivel az onnan kiinduló turista útvonalak egyike mentén található hat fantasztikus vízesés. Ezek közül a legalsóhoz látogattunk el, amit nem csak mi, hanem a kamera is nagyon szeretett. Alföldi gyerekként hatalmas élmény volt a lezúduló víz előtt fényképezkedni. Mivel mi a túra szeretete miatt mentünk elsősorban, ezért gyalog tettük meg az utat oda-vissza, de siklóvasúttal is van rá lehetőség. Útközben vannak menedékházak, ahol a megfáradt vándor meleg ételt és – szükség esetén – éjszakára szállást is kaphat.

Másnap reggeli után a Csorba-tó felé vettük az irányt az elektricskával. Végállomásnak a Poprádi-tót jelöltük ki. Egy szemkápráztató köves sétány vezet oda, ami egymás után váltogatja az erdei és hegyi környezetet. Mivel ez egy igen népszerű kirándulóhely, ezért rengeteg emberrel találkoztunk menet közben, ami kicsit illúzióromboló volt. Másfél óra gyaloglás után elértük a menedékházat, ahonnan pompás kilátás nyílt a tóra. A vize olyan kristálytiszta, hogy szabad szemmel láttuk úszkálni a halakat.

Egyszer csak egy helikopter zúgására lettünk figyelmesek. Az egyik hegymászót baleset érte, és a semmiből egy kisebb Medicopter jelenet tárult elénk. Képzeld csak el, milyen dermesztő hangja van a hegyek között egy ekkora gépezetnek! A hely egyébként biciklivel és autóval is megközelíthető egy széles aszfalton. Ez kevésbé látványos, de nem bántuk, ugyanis visszafelé sokkal kényelmesebb volt, főleg, hogy addigra eléggé elfárad az ember.

A fő attrakció csak a következő napon jött el. A Magas-Tátra legismertebb túraközpontja: Tátralomnic. Innen lehet eljutni a legmagasabb pontra, a Lomnici-csúcsra. Ennek a meghódításához érdemes mindenféle ruházattal készülni, mert pillanatok alatt változik az időjárás. Az első lépcsőfok a Kőpataki-tó, ahova lanovka visz egy átszállással. Gyalog is megtehető, viszont 4 órán át mászik az ember meredeken felfelé, és csak utána jönnek a látványos utak.  Ahogy megérkeztünk az 1750 méteres magasságba, egy földöntúli érzés fogott el. Úgy éreztem magam, mint az Érkezés című filmben, mikor először látszik az űrhajó. Az embertelen magasság, a felhők közelsége, a talaj kopársága annyira egyedi, mintha csak egy díszlet lenne. Mi ezt csak alaptábornak hívtuk, mert itt kezdődnek az izgalmas túrák, és innen indul a felvonó a csúcsra, ami 2634 méter magas.

Tíz perc alatt felértünk a csúcsra, ahol a csodálatos időnek köszönhetően elláttunk egészen az Alacsony-Tátráig. Úgy éreztük magunkat, mintha a világ tetején lennénk. A fent eltöltött 50 perc alatt sem tudtunk betelni a látvánnyal. Ide mindenkinek egyszer el kell jutnia! Az élményhez nem csak erős idegzet, hanem egy kis szerencse is szükségeltetik. Ugyanis, egy pillanat alatt képes az egész hely ködbe borulni és a látótávolság 10-15 méterre is le tud csökkenni. Mi mindkét arcát láthattuk.

A csúcs támadást követően a sziklákkal kiépített, számomra meredek hegyoldalon másztunk. Kezdőként veszélyes volt, de kellő odafigyeléssel és alázattal a kirándulás legizgalmasabb élménye vált. A köveken egyensúlyozás gyümölcse végül egy barátságos zergével való találkozás lett, így elégedetten és kellemesen fáradtan tértünk vissza a szállásra.

Az előző három nap fárasztó túrázása után az utolsó nap könnyű sétát tettünk a Csorba-tó körül. Megnéztük a síközpontot, ahol rácsodálkoztunk, milyen magas is egy sísánc. A kötelező szuvenírek megvásárlása után élményekkel tele mentünk összecsomagolni. Ez a kaland nagyon megszerettette velem a túrázást. Biztos többet fogok hasonló helyekre utazni, és nektek is csak javasolni tudom. Sportértéke is van, ráadásul jó levegőn, és minden egyes erőfeszítésért megjutalmaz a táj a gyönyörű látványával. És most itthon vagyok, és készülődök Badacsonyba sátorozni. Szóval, hogy telhet-e el nyár Balaton nélkül? Nem hiszem…

[vasgergő]

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.