Hétvégén megtartották a Somogyi-könyvtárban a 17. Szegedi Képregény Fesztivált november 15.-én,ami most teljesen a varázslók és alkimisták hangulatára feküdt rá. Még a programhelyszínek nevei is ezt hozták, például a Tanoncok Tornya, Kiadók Kazamatája. Akik pedig időben érkeztek, még szelfit is lőhettek Asterix-szel és Obelix-szel. Az egyik sláger Kalyber Joe összefoglaló kötete volt.
Szó esett a Halloween kelta eredéről, arról hogy a tök faragás, honnan ered valójában. Amiben az lepett meg hogy világszerte több helyen is szokás volt és nem a Halloween hozta be ezt a szokást. Az ír hiedelem szerint egy Jack nevű csavargó megviccelte az ördögöt. Amikor meghalt, a mennyország és a pokol sem fogadta be, így az ördög adott neki egy izzó fadarabot, amit egy kivájt tökbe vagy zöldségbe – eredetileg retket vagy tarlórépát használtak – tett, és azóta bolyong a világban. Illetve hazánkban is van egy eredet története a töklámpásoknak. Miszerint, Salamon királyt a visegrádi vár tornyába zárták, ahol az őröknek parancsba adták, hogy éjszaka töklámpásokkal világítsák ki a tornyot, hogy szemmel tarthassák.
Volt szerencsém, Márok Attilával beszélni a Toldi – A malomkő árnyéka című képregényéről, amihez nem csupán magyar irodalomi óriástól szerzett ihletet mint, ahogy a cím is mutatja Arany János Toldi trilógiája, hanem Dante isteni szinjátékából, mitológiákból is emelt be dolgokat, amikből sajnos pontosan nem fogok tudni példákat mondani, mivel még nem fejeztem be a könyv olvasását.
Szóval röviden ennyit 17. Szegedi Képregényfesztiválrólami remek élmény volt most is. Jövőre pedig találkozhatunk majd a felnőtté vált 18. Szegedi Képregényfesztiválon..
